Feltámadás
Annyira vágytam itt lenni, Istenem.
Még így is, hogy az oltár üres,
Gyász fénye ül mindenen.
Megpihenni, csendben ülni itt.
Míg szent fiad a kereszten értünk
Szenvedi el borzalmas kínjait.
Itt őrzöm, körülöttem angyalok,
Éltető erő a gyászos keresztről rám mosolyog.
S megvéd a világtól, ami zajos, s elnyomja igéje hangjait.
Leteszem én is itt súlyos keresztem.
Jézus átveszi s viszi helyettem.
Roskad lába, annyi bűnnel tetéztem már súlyát a keresztnek.
Annyi tövis tüskéje sebzi Jézust, amit
Nekem kellene, hogy elszenvedjek.
Megfizetni bűneimért, amik el akarnak venni tőled.
Arra kérlek itt a templom csendjében,
Ne csak hallgassam szent igédet, hanem értsem.
S bár nem láthatom sebhelyeid, mégis higgyem, te vagy.
Kérlek, soha el ne hagyj!
Ülök még itt, s az oltárra közben selyem kerül.
Égő gyertyák, virágcsokor, tömjén illatában lelkem elmerül.
Ó, áldott béke, megérkeztem, itthon vagyok.
S a harang zúg, él! Krisztus feltámadott!