Ami eddig még sosem volt,
elpirult a magyar mennybolt.
Esőfelhők gyűltek gyorsan,
lemosni, hol szégyenfolt van!
Restellvén, hogy eltűr mindent,
azt is, ki nem ismer istent!
Rabláncon a nemzet lelke,
s egyszer elfogy a türelme!
Petőfi lángszava szikra
rég elfojtott vágyainkra.
Népek tavaszára leltünk,
szabad sassá vált rab lelkünk!
Kossuth Lajos gőzhajója
széles Duna vizét rója.
Ha kikötött, Bécs megremeg,
féli a magyar nemzetet!
Meghátrál a zsarnok önkény,
bátraké az igaz törvény.
Talpra magyar, ne hagyd magad,
másképp sosem leszel szabad!
Pesti ifjak, magyar ifjak,
ha ajkatok már kitikkadt.
A szabadság poharából
igyatok hűs vizet mától!
Feltámadott a nagy tenger,
minden cseppje igaz ember.
Feltűzik a szent kokárdát,
feldöntik a nehéz gályát!
Lemosta a szent magyar nép
évszázadok rákent szennyét...
Negyvennyolc hős nemzedéke
legyen példa ezer évre!
Debrecen, 2012. március 9.
Kitűzöm a kokárdát,
fejemet feltartom.
Szívem fölött ott virít,
s felragyog az arcom!
Márciusi fényes nap
nevet a magyarra.
Tündököljön zászlónk fenn,
ma ő azt akarja!
Lobogtassad fényes szél,
lélek legyen benne!
Vigaszt öntsön, s új reményt
fáradt szíveinkbe!
Az ősöknek szelleme
itt jár ma közöttünk.
"Ne féljetek magyarok,
jó hírekkel jöttünk!"
A Magyarok Istene
megsegíthet minket.
Csak új hittel töltsük meg
fáradt szíveinket!
Lobogjon a lobogónk,
virítson kokárdánk!
Legyen hű szívünk szabad,
s talpra áll az ország!
Debrecen, 2012. március 12.
Azon a hajnalon valami feltámadt,
kósza szél suttogott tavaszi imákat.
Szabadság kapuja kitárult előttünk,
hittük, hogy szolganép nem lesz már belőlünk!
Azon a reggelen márciusi ifjak,
szabadság mámoros poharából ittak.
Hol nemzet, s a haza érdeke az első,
örömkönnyet sírt a márciusi felhő.
Azon a szép napon szorgos nyomdászkezek
tizenkét pontot és Nemzeti dalt szedtek.
Kiszabadult Táncsics, forrong a pesti nép,
múzeum lépcsőjén zeng új, tüzes beszéd!
Petőfi szavalja a Nemzeti dalát,
küldöttség is indul, nem adjuk mi alább!
Bécsnek büszke vára megremeg előttünk,
halhatatlan hősök válnak ma belőlünk!
Azon a szép napon megtörtént, mit vártunk,
szabadság virága nyílott ki minálunk.
illatát tavaszi szelek vitték messze,
térben és időben távol... végtelenbe!
Lobogjon a zászlónk, virítson kokárda,
hadd legyen sorsunknak jobbra fordulása!
Magyarok Istene, fohászunk hozzád száll,
panaszos terhével, mint egy fáradt madár...
Debrecen, 2012. március 11.